Nézegettem a Jeanette Eckert-Ulrich-féle Kosárfonás könyvet, amiben tényleg nagyon jól le vannak rajzolva a lépések, és addig-addig nézegettem, míg egyszercsak elkapott a Mátrixbeli "I know kung-fu" érzés. Úgy éreztem, meg tudom csinálni, teljesen világos, csak el kell kezdeni. Alig vártam, hogy akadjon egy szabad este, amikor nekieshetek egy három évvel ezelőtt abbahagyott rétegelt falemezes darabnak.
Elég méretes ahhoz, hogy mutasson rajta a copfszegés és helye is lesz utána, ráadásul türelmetlen voltam és nem kellett egy teljesen új kosarat fonni, hanem pár kör háromszálas gyűrűfonás után neki is eshettem az elszegésnek.
Nos, ez lett belőle:
A szegés maga nem is nehéz, hanem elkezdeni és főleg befejezni huncut egy kicsit. Az elején ugyanis pont annyira kell lazára hagyni a fonatot, hogy amikor végigérsz a körön, akkor az utolsó szálakat szépen be lehessen fűzni és se túl szoros, se túl laza ne legyen. Én nem használtam jelölő pálcikát, de szerencsére pont volt elég hely. A szegés lehetne egy kicsit szorosabb, illetve talán szebb, hogyha a karók egy kicsit közelebb állnak egymáshoz és dundibb, vastagabb, kerekebb a fonat.
A következő lépés majd egy olyan darab lesz, amelynek nem a tetején, azaz az élén, hanem a kosár oldalán lesz a copfszegés. Elvileg az ugyanilyen módon készül, csak előtte le kell hajtogatni a vesszőket: egy, vagy több mögött, aztán ki.
Ha kész lesz, megmutatom.
Ui.: 450Ft nem a kosár ára, hanem a falemezé volt anno. Elfelejtettem leradírozni. :-)
Szerintem csodaszép lett! :)))
VálaszTörlésTökéletes lett, nagyon ügyes vagy!
VálaszTörlés