Kosárfonás, fonott kosár: Peddigsínes kosár

A korábban közzétett linkek alapján nekiláttam, hogy elkészítsem életem első csupa-peddigsínes kosárkáját.
Nem túl bonyolult, de azért fotóztam én is a lépéseket nagyjából.

Hozzávalók:

peddigsín - nem túl sok 8))
1db kb. 30cm hosszú 3mm-es peddignád

Elkészítési javaslat:

A peddigsínt beáztatom, hogy kirúgja magát, majd levágom az alaphoz a darabokat, összesen 20 darabot, egyenként kb 40 cm hosszúakat.
Párosával használtam őket az alaphoz, így kicsit hasonlít egy igazi hasítékos kosárhoz. ;-)

A szálakat vizesen, egy alatt, egy fölött szépen összerakom az alábbiak szerint úgy, hogy legyen kb 1cm hézag minden pár között, valamint a peddigsín domború része felénk és ne a munkalap/asztal felé nézzen.

Szimmetrikus legyen nagyjából, azaz mindkét oldalon ugyanakkora hosszúságú peddigsín álljon ki, ebből lesz majd a kosár oldala.

A munka során végig legyen beáztatva a kosárkánk, mert így könyebb vele dolgozni, nem csúsznak szét a szálak, illetve nem törik el, valamint nedvesen az egész kosárkát könnyen tudjuk alakítgatni a megfelelő formára.
Rendezgessük el a peddigsíneket, hogy minél szabályosabb legyen a rács.

Eddig könnyű volt, most egy kicsit nehezebb lesz elkezdeni felfelé haladni, egy-két csipesz segíthet rögzíteni a fonószálat.
A benedvesített alapunk körül sorban felgyökkentjük/felhajtjuk a karókat úgy, hogy minden karó hajtása kb egy vonalban legyen.
Egy beáztatott fonószállal elkezdjük az oldalfalat úgy, hogy egy pár előtte, egy pár mögötte legyen, a mögöttes karókat egyelőre hagyhatjuk feküdni a munkapadon.

Csipesszel rögzítsük a fonószálat.
Ennél a kosárnál minden egyes sorban új fonószál van, hogy ne legyen ferde a kosár. Amikor körbeér a fonószál, átfedést hagyjunk és 2 pár oldalkaróval később vágjuk el. A következő sort a kosár ellenkező oldalán kezdjük el az új fonószállal. Mindig szemben egy-egy sor után.

Minden fonószál eleje és vége, csak belül látszódjon.

Minden sornál ellenőrizzük, hogy a fonószálak között ne legyen hézag, a legelső fonószálat amennyire csak lehet toljuk le az alaphoz.
Az első 3-4 sornál a sarkokat igazítsuk szögletesre: az egész kosarat mindig nedvesítsük be, majd bátran nyomkodjuk élére a sarkokat.

A kosár alját nyomkodjuk befelé, hogy ne legyen domború, ne billegjen a kosár, ha kész lesz.

Legyen jól beáztatva a kosár végig, így tudjuk szépen alakítani a formáját.
Elég, ha csak időnként 10-10 másodpercre meleg vízben megforgatjuk az egészet.

Innentől kezdve már nem kell a sarkokat alakítani, hagyjuk, hogy minden sorral gombölyűbb legyen a kosárka. Ennek folytán a sarkoknál lévő karópárok között is nagyobb lesz a rés, mint a többinél.
A kosárka úgy lesz szép, ha van egy kis hasa is, vagyis bővebb a felénél, majd utána elkezd összeszűkülni a kosár szája felé haladva. Az enyém nem lett valami pocakos. 8))

Amikor elértük a kívánt magasságot, akkor a nedves kosarat igazítsuk szabályosra. Ilyenkor még szépen alakíthatunk rajta: az esetleges horpadásokat és púpokat korrigálhatjuk.
Ahol a fonószálak átfedik egymást ott kicsit jobban kinyomódnak a karópárok, ezért azokat is vissza kell nyomkodni.

Elkezdhetjük az elszegést.
Ehhez először azokat a karópárokat, amelyek az utolsó sor fonószáltól befelé/a kosár belseje felé végződnek, a kosár tetejénél közvetlenül le kell vágni.

Körben vágjuk le az összes ilyen karópárt, vigyázva a többi karópárra.
Az elszegés akkor lesz szép, ha a kosár tetejét minél egyenletesebben, azaz egyforma magasságúra tudjuk kialakítani. Ennek érdekében ne legyen nagy különbség az elvágott karópárok magassága között.
A többi karópárt végjuk rövidebbre, hogy ne zavarjon munka közben.

A szegés folytatásaként hajtsunk be minden karópárt a kosár belső falára, majd vágjuk le és alakítsuk hegyesre úgy, hogy lefelé a következő fonószál alá be tudjuk dugni. Ha ez nem sikerül, akkor kihagyunk egyet és csak a következő fonószál alá dugjuk be, az is megfelelő.

Így fog kinézni a kosarunk, miután az összeset behajtogattuk. Ekkor már stabil a kosár teteje, száradás után sem bomlana ki nagy valószínűséggel, de még azért nem teljes így. 8)

Ezután elkezdhetjük a szegés befejező és megintcsak egy icipicit nehezebb részét. A nehézséget az okozza, hogy 3 szálat kell a helyén tartani miközben egy zsinórral/cérnával/spárgával/bőrrel/fonallal/vékony peddignáddal, stb... spirálisan haladva "hozzávarrjuk" a kosárhoz azokat.
A csipeszek ismét hasznosak lesznek a rögzítéshez. Én acélkék horgolócérnát használtam.

Mérjük körbe a kosár száját belül egy peddigsínnel, kívül egy másik peddigsínnel, majd a tetején egy kerek 3mm-es peddignáddal, mindegyiknél hagyjunk rá 2 centit.

A csipesszel rögzítsük a peddigsíneket a kosár tetejéhez úgy, hogy a peddigsín laposabb oldala érjen a kosár falához, azaz kifelé domborodjanak.

A kerek peddignádat a két peddigsín közé, a kosár falának élére illesszük rá, igazítsuk meg, hogy a peddigsínek teteje a peddignád felénél, azaz a domborulatánál legyenek, majd kezdjük el a "körbevarrást".
Vékony cérnával, zsineggel hagyjunk egy kicsit lelógni az elején, hogy majd ahhoz hozzácsomózhassuk a végét.

Haladjunk a szegés mentén körbe-körbe, karópáronként átszúrva a cérnát a szegés alatt, és az utolsó sor fonószál alatt.
Amikor körbeértünk, vágjuk le pontosan a peddignád és peddigsín darabokat, hogy összeérjenek, (nekem ez most nem sikerült, mert túl rövidre vágtam az elején a belsőt peddignádat) majd csomózzuk össze a cérnát az elejével jó szorosra.

Ekkor már kész a kosár. Akinek így tetszik így is hagyhatja, de ha visszafordulunk és visszafelé is végigmegyünk a cérnával ugyanilyen módon, akkor más mintázatot kapunk.